Válide Hürrem szultána (születési nevén: Aleksandra Anastasia Lisowska) 1500 – Isztambul, 1558. április 15. vagy 18.), I. Szulejmán szultán felesége, de facto társuralkodója, II. Szelim szultán anyja. Hürrem több mint harminc évig játszott szerepet az oszmán történelemben. Szulejmánnak államügyekben is tanácsadója volt.

1520-ban elfogták, és hajón Isztambulba vitték rabszolgának, ahol Szulejmán háremébe került. Itt kapta a Hürrem(„Vidám”) nevet, magától a szultántól. A szultán minden szabad percét nála töltötte, a legtitkosabb terveit is vele beszélte meg, lakosztályából titkos átjáró vezetett Alexandra lakrészébe. Szulejmán az ő kedvéért fényűző módon átépíttette a Topkapı palotát. Hürrem végül nemcsak Szulejmán kedvenc ágyasává lett, de a szultán feleségül is vette, ami ritka dolognak számított. Házasságkötésükkor (melynek pontos dátuma ismeretlen) a nép szinte fellázadt Hürrem ellen, kígyónak és orosz boszorkánynak hívták. (Halála után többen is megátkozták.) Vetélytársával, a trónörökös Musztafa anyjával, Mahidevrannal számtalan alkalommal került összetűzésbe. Egyes források szerint többször fizikai bántalmazásra is sor került kettejük közt. A szultán Mahidevrant megfosztotta lakrészétől, és az ágyasokhoz száműzte. Ez nagyon enyhe büntetésnek számított, ugyanis ilyen esetekben bevett szokás volt a megunt asszonyt bőrzsákba varrni, majd a tengerbe vetni. A szultán anyja, haláláig Mahidevrant és fiát, Musztafát támogatta, de eredménytelenül.

5 fiú gyermeket és 1 leány gyermeket hozott világra.

1534. március 19-én elhunyt anyósa, Hafsa szultána. Ezáltal mint az uralkodó felesége, ő vette át a helyét mint Valide szultána. Mivel Hürrem Szulejmán előtt hunyt el, így anyai jogán nem kerülhetett a Topkapı élére.

Saját és gyermekei útját egyengető ambíciói miatt nem egy ember vesztette el vagyonát, pozícióját vagy életét. Hatalma Musztafa herceg megöletésekor teljesedett ki igazán. Rüsztem pasával, egyik leghűbb szolgálójával, a birodalom nagyvezírével sikerült elérniük, hogy árulással vádolják meg a trónörökös Musztafát. Ezt követően a szultán csatába hívta, ahol hagyományos oszmán módon (selyemzsinórral való megfojtás) kivégezték.

Hürrem évekig tartó viszályban győzte le Pargali Ibrahim pasát, aki a szultán gyermekkori barátja, nagyvezíre és legfőbb tanácsadója volt. Ibrahim számtalanszor lehetőséget kapott az uralkodótól arra, hogy elhagyja Isztambult, de ő saját felelősségére maradt. 1536 március idusán a szultán a Topkapı palotába hívatta Ibrahimot, majd korábbi ígérete ellenére (miszerint nem fogja megöletni), elküldte a selyemzsinórt neki.Hürrem politikai játszadozásainak esett áldozatul továbbá Kara Ahmed pasa nagyvezír is.

Idősödve, a csapásoktól megtörve már meglátta a szenvedőket, többet törődött a szegényekkel: számukra ingyenkonyhát, kórházat, iskolát, fürdőt építtetett Isztambulban és vidéken is.

Hürrem feltehetően maláriában halt meg 1558-ban. Szulejmán élete végéig gyászolta.
Hürremet a Szulejmán-mecsetben helyezték örök nyugalomra, férje mellett. A szultán külön óhajára később Mihrimah szultánát is itt temették el.
 

• Mehmed (1521–1543)
• Mihrimah (1522. március 21. – 1578. október 25.) (Egyetlen leánya, örököse, segítője.)
• Abdullah (1523–1524)
• Szelim (Szelim) (1524. május 28 – 1574. december 12.) (Szulejmán örököse)
• Bajazid (1525–1561) (Kedvenc fia.)
• Dzsahángir (1532 márc.- 1553. augusztus 28.)