Azt a majd egy évszázadnyi korszakot, amelyben az uralkodó feleségeinek és ágyasainak rivalizálása, s az anyaszultánnők és szultánfeleségek köré csoportosult udvari pártok hatalomért folytatott hrca már a birodalmi kül- és belpolitikában is meghatározó szerepet játszott, a török történetírás az asszonyok szultánságaként tartja számon.
Miután Hurrem legyőzte Máhidevránt, Szülejmán első felesége lett. Hatalmába kerítve az uralkodót, majd kerek negyedszázadig játszott szerepet az oszmán történelemben. Fiai utódlását egyengető ambícióinak estek áldozatul Ibrahim pasa és Kara Ahmed pasa nagyvezírek, s ugyancsak ő állt Musztafa trónörökös megöletésének hátterében is. Hurrem intrikáihoz hű segítőtársra lelt leányában, Mihrimáhban, és vejében, Rüsztem pasa nagyvezírben. Halála (1558) után ők és unokája, Ajse Hümásah léptek helyére.
Szülejmán utódai életük jelentős részét a szerájban töltötték ágyasaikkal, a bornak és a szórakozásnak hódolva. Kivált III. Murád (1574–1595) kedvelte az asszonyokat. Ha hihetünk a török kútfőknek, számtalan feleségétől és ágyasától 112 gyermeke született, s halálakor 19 asszonya volt állapotos. Név szerint ismert gyermekeinek száma is meghaladta a harmincat. Uralkodása alatt – főként Szokollu Mehmed pasa halála (1579) után – anyja szerzett nagy befolyást az állam ügyeinek irányításában.
Még nagyobb hatalomra jutottak az anyaszultánnők és a köréjük csoportosult udvari pártok tagjai a 17. század első felében. Az anyaszultánnők közül legismertebb IV. Murád (1623–1640) és Ibrahim szultán (1640–1648) anyja, Köszem. IV. Murád gyermekkorában egymást érték a politikai gyilkosságok, lázadások, s a megvesztegetés is mindennapossá vált, amiben nem kis szerepe volt Köszemnek. Amikor IV. Murád 21 éves lett, anyját eltávolította a kormányzásból, és hozzálátott a szétzilált birodalom rendbehozatalához. Úgy tűnt, az asszonyok uralmának leáldozott. A szultán korai halála azonban ismét megnyitotta az utat anyja ambíciói előtt.
Eleinte úgy tetszett, hogy Köszemnek nem lesz nehéz dolga a 25 évig palotafogságban tartott, s az állandó létbizonytalanság miatt igencsak megviselt idegekkel trónra került Ibrahimmal. (Testvérei közül egyet II. Oszmán, hármat pedig IV. Murád öletett meg.) A szebbik nemet igen kedvelő Ibrahimot asszonyai azonban anyja ellen hangolták, aki el is távolította őt a Topkapi Szerájból. A legjövedelmezőbb hász-birtokokat kedvenc asszonyainak adta, s kérésüknek engedve számos magas hivatalt bízott arra alkalmatlan kegyencekre. Az előrejutásnak immár egyetlen feltétele az asszonyok támogatásának elnyerése volt.
Ibrahim lemondatásával, majd röviddel utána megöletésével, és hétesztendős fiának, IV. Mehmednek (1648–1687) a trónra ültetésével Köszem ismét kísérletet tett pozícióinak visszaszerzésére. Menyének, Turhán anyaszultánnőnek tapasztalatlanságára hivatkozva felrúgta az addigi szokásokat, és továbbra is a Topkapi Szerájban maradt. A janicsárokra támaszkodva sikerült visszanyernie régi hatalmát, és valóságos szultánként kormányzott. Köszem azonban méltó ellenfélre talált Turhánban, aki a háremagák támogatásával próbálta fia – és saját – hatalmi pozíciót megszilárdítani. A nagyanya és az anya pártja között intrikák sora kezdődött. Köszem végül unokájának és menyének megmérgezésével akarta lezárni a pártharcokat. Turhán azonban idejében megneszelte Köszem tervét, és 1651-ben egy augusztusi éjszakán megfojtotta anyósát.
Az elhúzódó krétai háború, a szétzilált gazdaság és hadsereg erős kezű, hozzáértő nagyvezírt követelt. Turhán válide szultán ezt az embert találta meg 1656-ban az akkor már 75 éves Köprülü Mehmedben. A Köprülük nagyvezírségével pedig véget ért az asszonyok szultánsága.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
